A lajhár arról ismert emlős, hogy rendkívül lassan mozog. Nem véletlenül alakult ki az úgy mozog, mint egy lajhár mondás.

A lajhárra az is jellemző, hogy a fákon, a lomkorona szintjén mozog. Még ha nagyon lassúan is, de mozog. A földre csak nagyon ritkán másznak el, és az amúgy is lassú mozgásuk a földön egyenesen természetellenes és suta.

Arra nem is gondolunk, hogy ahogyan és ahol a lajhár él, az a legritkábban választott életmód. A csak növényi táplálékot fogyasztó lassú állat azért is maradt mindmáig a lomborona között, mert ott elfogadható a lusta mozgás is. A szárazföldön, a talaj szintjén nagyon rövidre lenne szabva az élete.

A levelek fogyasztása a lajhár étrendje, ám ez a táplálék kevés energiával látja el fogyasztóját. Tehát biztonságos lakhely és táplálkozási hely, azonban ára van ennek is. Egykoron sokkal nagyobb lajhárok is léteztek, és nem tudtak a fák tetején meglenni súlyuk miatt. Ez is lett a vesztük. Levadászták mindet, kihaltak. A ma élő lajhárok kisebbek és felhúzódtak a fákra, ahol nincs ellenség, sok a táplálék, de az kevés energiát át, így az életritmusuk is ahhoz igazodott. A fák közötti életben segíti a nagy karmuk, amivel meg tudnak biztonsággal kapaszkodni, és az alvás is a fán csüngve történik. Ehhez nagyot kellett alkalmazkodnia a lajhároknak. Ez azt is jelenti, hogy napi energiaigényük annyi, mintha egy közepes méretű burgonyát fogyasztanának el.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!