Aki bundát visel, könnyen lehet, hogy rosszalló szemek kereszttüzében találja magát. Egy ember viselte ruháért állatoknak kell elpusztulni.
Mindegy, hogy haszonállat, vagy velünk egy otthonban élő kedvenc, minden állatnak biztosítani kell a megfelelő életfeltételeket. Van, aki többet akar, többet is nyújt.
Amikor ránézünk egy állatra - mindegy, hogy képen vagy a valóságban -, akkor az agyunk egy bizonyos területe akcióba lendül. Ez egy berögzült, ősi állatfelismerés.
Nagy füleiért, selymes bundájáért, gyorsan mozgó orráért imádjuk a nyuszikat. A tenyésztők pedig a húsából és a szőréből nyert pénzért. De már az ókorban is foglalkoztak a nyuszikkal.
A főemlősök nemcsak külsejüket tekintve hasonlítanak az emberhez, de érzelmeikben is. Még hogy csak az ember önzetlen?! Dehogy!
Él egy patkány a Földön, amely egyedülálló módon védekezik támadói ellen. A sörényes patkány az egyedüli az emberen kívül, aki mérget használ fel.
Édes szőrmók, amelyet könnyű kézhez szoktatni, kedves, bájos és a gyerekek első igazi állatának is kiváló. Kedvcsináló tengerimalacokhoz.
Az volt gyanús, hogy egymaga élt a házban, indokolatlanul sok hűtőládája volt mégis. Az okát is megfejtették.
A vadonban magukra maradt, árva állatkölykökre a halál vár. Ha azonban szerencsések, akkor megtalálják őket és jó kezekbe kerülnek.
Vízidisznó, kajmán és kígyó is épp a golfpályára tévedt akkor, amikor az emberek számára az olimpiai pontszám vagy érem volt a tét.
Édes kis szőrpamacs. Imádjuk a tengerimalacot, de a legnagyobb vágyunk az, hogy akár szó szerint is a tenyerünkből egyen. Hogyan lehet elérni?
Nem tudják, hogy került a nő kocsijába a medve, de a helyzeten már változtatni nem lehet. Akkora csapást mért a szafari dolgozójára, hogy belehalt.