A mai macskák és kutyák ősei akkor kerültek az ember közelébe, amikor az emberi társadalom adta lehetőségeket kiaknázták. A termények körül megjelenő rágcsálók könnyen megszerezhető prédák voltak a macskák számára és a kutyák is bőven jutottak potyafalatokhoz. Ehhez az kellett, hogy a macskák és a kutyák felismerjék a lehetőséget, merjenek kockáztatni, alkalmazkodni az emberhez, az embernek pedig el kellett fogadnia az állatok közelségét. A macskákat jóval később kezdte háziasítani az ember, mint a kutyát, ám más, ehhez hasonló domesztikáció azóta sem történt.

Egyre több állat húzódik be a városokba, ember lakta településekre vagy közelébe. Ezek olyan vad fajok, akik a könnyebb élelemszerzés reményében még az ember közelségét is megkockáztatják. Sőt mi több, egyre merészebbek és egyre rámenősebben akarnak hozzájutni az élelemhez, ráadásul olykor tudatosan csalogatjuk magunkhoz a vadakat, máskor pedig csak csekély elutasítást érzékelnek a vadállatok. Egyes kutatók a most lezajló folyamatot a macskák és kutyák háziasításával hozzák párhuzamba. A róka, a farkas, a medve és más állatok egyre inkább érintkeznek az emberi civilizációval, és táplálékuk javát is az emberek közeléből gyűjtik össze maradékok és a háziállatok húsából formájában. A természetes közegükben lévő élelemforrást lecserélik arra, amit a településekről tudnak elfogyasztani. Ez pedig előbb vagy utóbb azzal fog járni, hogy alkalmazkodjanak az emberekhez.

Akár egy újabb domesztikációról is beszélhetnénk, de ebbe még könnyen beleszólhat az, hogy az ember alapvetően tart a vadállatoktól és nem engedjük a vadakat túlságosan közel magunkhoz.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!