Jump to content

Jót akarunk, de végzetes hibát vétünk

2017. 07. 10. 20:00

Emlékeztek arra, hogy nemrégiben mekkora hírverést kapott az óvónő, akik őzgidákat vitt be a gyerekek közé és engedte simogatni az árvának tűnő állatokat?

A szakemberek nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy azért, mert egy kis állat látszólag magára van hagyva, nem azt jelenti, hogy valóban erről van szó.

Tény, hogy megsajnáljuk a gyámoltalan apróságokat, de ezzel csak ártunk nekik. Az ilyen kicsiket, ha emberi kéz érinti, már az anyja nem fogja elfogadni többé, és így halálra ítéljük. Ha pedig magukkal visszük, hogy „megmentsük” nem lehet visszaengedni a természetbe.

Erdei sétánk folyamán találhatunk magára hagyott gidákat, de nem szabad hozzájuk nyúlni.

A mókusokkal viszont sokkal többször találkozhatunk, mert ők szeretik a nyüzsgést, az emberek közelségét. A kis mókusok igyekeznek elrejtőzni, ha ember közelít feléjük. A kicsi, már anyukat kis időre elhagyó mókusok is gyámoltalannak, magára hagyottnak tűnnek, pláne akkor, ha épp az ellenség elől igyekszik elrejteni magát. Ha a veszélyforrás épp az ember, akkor esély van arra, hogy megsajnálja és befogja az ilyen apróságot. Ezzel azonban olyan kárt tesznek, amelyet nem lehet visszafordítani. Vagyis nem lehet az ilyen kicsiket visszaengedni a természetbe többé.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu | flickr.com/képek)