A nyúl ismert és talán még kedvelt háziállat is lehet, azonban nem biztos, hogy erről a cuki állatról mindent tudunk.

Az biztos, hogy hosszú füleivel, állandóan mozgó orrocskájával, pamacs, rövidke farkával imádnivaló emlős, de azt kevesebben tudják, hogy a házinyulak őse az üregi nyúl. Már a honfoglalás idejében elkezdték háziasítani és tenyészteni a nyulakat, mert húsuk értékes táplálékforrás.

A magyarok nyúlfogyasztása igencsak csekély, Máltán annál több. A kedvtelésből tartott nyuszik bájosak kedvesek, de a lakásban tartás során azzal is szembesülni lehet, hogy védik a saját területüket, méghozzá olykor igen agresszívan.

Ha valaki nyuszit vesz magához, akkor arra számít, mint a kis, terráriumban tartott rágcsálók esetében, vagyis hogy éjszaka aktív állatok. Valójában ez nem így van. A nyulakra a szürkületi aktívság a jellemző. Vagyis amikor nyugszik le a nap, nyuszink akkor válhat legaktívabbá.

Mindenkik láthatott már a bundáját tisztogató bájos nyuszit. Éppen úgy tesznek, mint a cicák, azzal a különbséggel, hogy amíg a macskák a lenyelt szőrtől hányás útján megszabadulnak, addig a nyulak erre nem képesek. Ha tehát nem úgy viselkedik a nyuszink, mint ahogy szokott, lehet, hogy a lenyelt szőr okoz gondot, ezért érdemes állatorvosnak megmutatni, mert ebben el is pusztulhat. A megelőzést jelentheti az is, ha a gondos gazdi kezeli kedvence szőrét, vagyis rendszeresen fésüli.

Talán ezt sem tudta minden nyuszis gazdi addig, amíg nem látta, hogy olykor elfogyasztják saját ürüléküket. Ez bizony nem ámítás, hanem a valóság. A táplálékból kinyerhető vitaminokat, rostokat ugyanis van, hogy csak másodikszori elfogyasztással sikerül kinyerni.

A nyulak is igazi személyiségek, de a macskákkal és kutyákkal ellentétben ők egyáltalán nem mindig igénylik a gazdi közelségét, simogatását. Az akaratuk ellenére történő közeledésre agresszívan is reagálhatnak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!