Egy olyan szukát, amely jelentős szervi problémákkal vagy öröklött betegségektől szenved, befedeztetni és megelletni kegyetlenség lenne. Ettől eltekintve az is fontos szempont, hogy az állat ezeket továbbadhatja az utódainak.

Az ún. „egészséges ellés” - ha ezen a betegségek elkerülését értjük – nem létezik. Egy szuka, amelyik egyszer vagy már többször megellett, később ugyanúgy megkaphatja az emlőgyulladást vagy a méhfertőzést, mintha még soha nem ellett volna – ez kizárólag az elhelyezésétől és a kórokozóktól függ. Kutyánkkal talán akkor teszünk jót, ha a legjobb egészségi állapotában, helyesen táplálva és jó kondícióban fogjuk tenyésztésre.

Az állat viselkedése egy következő fontos szempont. A szuka lehet az emberekkel szemben a legkedvesebb, más, kifejlett kutyákkal is jól kijöhet, de volt példa rá, hogy a kölykökkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Nem túl okos dolog egy alom neveléséhez hozzáfogni, ha a szuka az anyai ösztönök hiánya miatt nem vállalja fel az utódok gondozását, esetleg ha a kölykeit, féltékenységből vagy bármi más ok miatt, egyiket a másik után elpusztítja.

Végül a szuka korát is figyelembe kell venni. Rendszerint a harmadik életévére fejlődik ki teljesen a kutya, úgyhogy egy ellés ebben az időben mind testi, mind jellembeli fejlődését kiegészítheti. Ugyanis az állat az elléssel és a kölykök fölnevelésével „öntudatában, magabiztosságában” sokat nyer, és – ha kifejezhetem így – elveszti azt az elképzelését, hogy az egész világ középpontja ő lenne. Ezzel tehát valóban felnőtté válik.

(Fotó:freedigitalphotos.com)