Ha feltett szándékunk a kutya gazdájának megtalálása és hazajuttatása, vagy legalábbis biztonságos környezetbe helyezése, akkor első és legfontosabb az, hogy meggyőződjünk arról, hogy az állat valóban kóbor-e vagy csak elcsavargott. Tüzelési időszakban a kan kutyák gyakran szöknek el otthonról. Minden adandó alkalmat keres a kutya, hogy útnak eredhessen felkutatni menyasszonyát.

Adjunk időt az állatnak és ne akarjuk azonnal megfogni, megsimogatni, hiszen nem ismerjük, nem ismer minket. Inkább egy védett helyre húzódva adjunk neki enni és inni, ezzel a bizalmába férkőzhetünk. Hagyjuk, hogy megbarátkozzon velünk, megszimatoljon.

Ha nagyon agresszív vagy éppen félénk az állat, akkor nap, mint nap ismételjük ezt meg, hamarosan megbarátkozik velünk annyira, hogy be tudjuk fogni. Közben megismeri a szagunkat. Ha a kutyát befogtuk, de nem tudjunk magunkhoz venni csak átmenetileg, ám meg akarjuk menteni, akkor gazdát kell keresni neki. Fényképpel ellátott felhívásokat ragaszthatunk ki a környéken az elérhetőség feltüntetésével, hiszen lehet, hogy az eb gazdája mindent megtesz azért, hogy megtalálja, és pont a felhívás juttatja kedvencéhez. Kerületi lapban is feladhatunk hirdetést, valamint be lehet jelenteni a helyi állatvédőknél. Lehet, az ő adatbázisukban szerepel a kutya, esetleg már a gazdi is kereste ott.

A legegyszerűbb persze az lenne, ha chippel lenne ellátva a kutya. 2013. január 1-jétől a kormány elrendelte, hogy minden négy hónapnál idősebb kutyát kötelező transzponderrel, azaz bőr alá ültetett mikrochippel ellátni. Ezzel a lépéssel a kutya adatai azonnal bekerülnek az országos adatbázisba. Nincs kivétel, büntetés jár az elmulasztásért. Az állatvédők ennek a döntésnek nagyon örültek, azonban attól is tartottak, hogy sokan éppen emiatt fognak megszabadulni állatuktól.

Kisebb vidéki településeken gyakoribb, de városokban is előfordul, hogy kóbor kutyával találkozunk. A gondot a rossz idegzetű ebek okozzák. Ezek általában kidobott állatok, akik már ki tudja, hogy mióta kóborolnak és éheznek. Bizalmukat elveszítették az emberekkel szemben, ráadásul nem lehet tudni, hogy milyen az egészségügyi állapotuk.

Hogyan kerülhetjük el a támadást? Ha az utunkba került az állat, próbáljuk kikerülni, de hagyjunk neki elég helyet, hogy ne érezze magát fenyegetve. Ha ez nem kivitelezhető, akkor inkább maradjunk mozdulatlanok. Álljunk vele féloldalasan szembe, ne nézzünk a szemébe, ne kiabáljunk, ne kalimpáljunk kezeinkkel. Csökkentsük minimálisra arcmimikánkat is.

Ha mégis bekövetkezne a támadás, akkor semmi esetre se hadonásszunk, ordibáljunk, mert csak még jobban felhergeljük az állatot. A kutya legérzékenyebb pontjai a szeme és az orra, azt támadjuk. Táskánkat tegyük magunk elé. Ha tényleg nagyon elfajulna a támadás, akkor össze kell gömbölyödni, kezeinket a nyakunk köré kell kulcsolni, így a legkisebb a támadási felület. Még ebben a helyzetben is legfontosabb a hidegvérünk megőrzése.

(Fotó:telegraph.co.uk)