A fajtaspecifikus jeleket el kell választani az általános kommunikációs jelektől. Az ebek testbeszédükkel tudják kifejezni azt, hogy mire gondolnak, mit éreznek, milyen idegi állapotban vannak. Ők sosem hazudnak, őszinték.

A szem beszédes, szokták mondani. A kutya szeme is az, hiszen demonstrálja a kutya ideg- és egészségi állapotát. A kiegyensúlyozott eb barátságosan néz és pislog közben, de a félős kutya egy pillanatig sem veszi le a szemét arról, aki a félelmét okozza. Az éber, vigyázó kutya mereven bámulja a fenyegető embert. Amelyik kutyus magára akarja vonni a figyelmet, az nézésével folyamatosan követi a másikat. Az alárendeltséget fejezi ki, ha kerüli a szemkontaktust a négylábú, míg magabiztosságát a szemkontaktussal jelzi. Amikor hunyorog, akkor nyugodt (vagy a nap süt a szemébe).

A kutya a farkával is hitelesen jelezni tudja érzelmi állapotát, hiszen a farok tartása már messziről látható és egyértelműsíthető. A barátságos és nyugodt kutyus a farkát lazán és lógva csóválja. A jó hangulatú, boldog, vidám kutyus vízszintesen vagy függőlegesen tartja farkát és úgy csóválja. Amíg a nyugodt kutyus csak néhányat és lassan csóvál farkán, az izgatott kutya farka úgy jár, hogy még a hátsó fertálya is mozog. A nagyon erősen összpontosító eb farka mozdulatlan, felfelé áll.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: doggoggles.com)