Azt tette, ami a dolga volt, amire kiképezték. Nélküle az ember semmire sem ment volna.
Semmi természetes nincs abban, ha egy kutya vagy macska szőrét a gazdi befesteti. Igény pedig pláne nem lenne. A legtöbb gazdi csak a saját tetszésére igyekszik kedvence szőrét befestetni.
A sál azonban nem az a laza, esztétikai jelentőségű volt, hanem az életet fenyegető. Állatvédők beavatkozására volt szükség. Még időben érkeztek.
Milyen jó, hogy megtanulta kinyitni az ajtót, és milyen jó, hogy megtanították a kutyának ezt a trükköt. Ez lett a gazdi szerencséje.
A fehérjeforrást nem hús, hanem lisztkukac biztosítja a különleges jutalomfalatban.
Az erdélyi Szentegyházán csapatba rendeződve ijesztik meg a helyieket a kóbor kutyusok.
Sajnos ilyen is megtörténhet a XXI. században. Érzékeny lelkűek számára nehéz olvasmány lesz.
Annyira az, hogy az állatok is belekavarodtak a látottakba.
Ha átgondoltan, tudatosan vállalunk kutyát, akkor igazi gyógyír és hű társ lehet gyermekvállalás előtt és akkor is, ha már felnőnek gyermekeink.
Talán egy híresség nevére, arcára, szavára többen oda fognak figyelni.
Másnak kidobott, értéktelen bútordarabok, de a menhelyeken újból értelemet nyerhetnek a megkopott fotelek.
A kutyája életét tényleg megmentette, de a sajátját áldozta fel a gazdi.