A hungarikumnak is nevezhető ősi magyar kutyafajták a komondor, kuvasz, drótszőrű magyar vizsla, puli, pumi, mudi, magyar vizsla, magyar agár és az erdélyi kopó. Évszázadok óta élnek a magyar emberek mellett és mindegyik teszi a maga dolgát: terel, őriz.

A változás elkerülhetetlen, így a magyar kutyafajták egy új taggal bővültek, ez a sinka, amelyet úgy neveznek, hogy magyar dingó. A valóban dingóra emlékeztető megjelenésű sinka a terelőkutyák egy új képviselőjét jelenti. A sinka fajta kialakítása a Hortobágyi pásztorok tenyésztésének köszönhető, akik nemzedékeken keresztül finomították, alakították a sinka vérvonalát. A lényeg az volt, hogy kiváló terelőkutyát „alkossanak”, ám ezt nem verték nagydobra. A pásztorok és gulyások odafigyeltek arra, hogy más, olyan terelőkutyákkal szaporodjanak, amelyek jeleskednek a munkájukban és tartják a fajtajegyeket. Erősen szelektálták a szaporulatot és csak a mindenben megfelelő kölykök maradhattak életben, amelynek eredménye a jó vérvonalú és fajtajegyeket tartó sinka.

Mára már nemcsak a Hortobágyhoz köthető a sinka megjelenése, de az biztos, hogy minden sinka eredete a Hortobágyhoz vezethető vissza.

A sinka igazi munkakutya, igénye van a mozgásra és a munkára. Lakásba nem való, és bár napi mozgással levezethető az energiája, mégis munkára való állat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!