Nem egy alkalommal történt már meg, hogy a szomorú tekintetű, menhelyről befogadott kutyus végül ugyanoda jutott vissza. Új gazdái nem tolerálták a megszokott kutyaviselkedéstől eltérőt.

A legtöbb esetben nagyon hamar visszakerül a kutya, ha az új gazdi nem képes valamit kezdeni védencével. Akárcsak a gyerekek nevelésekor, ebben az esetben is több időre lenne szükség a mentett állatoknak az új hely, új közeg megismeréséhez, elfogadásához, megszokásához. A legtöbbször tehát az idő az, amit nem adnak az örökbefogadott állatoknak. Ezzel pedig nagyon sok gazdi nincs tisztában.

Él bennük egy elképzelés, hogy milyen idillikus lesz majd a családi élet az új, mentett kutyussal. Még büszkén meg is veregetik a vállukat, hogy milyen jót tesznek. Amikor pedig már a kiválasztott kutyus náluk van, és nem úgy megy minden, mint ahogy az ember elképzeli, akkor megbánja.

Minden menhelyről örökbefogadó gazdi gondolja végig, hogy mit élhet át a kutyus. Amelyik kutya sorsa a menhely előtt is ismert, a legtöbb esetben szörnyűséges történeteket kellett megélniük. Lelki és testi sebekkel tarkított életük lehetett, ezért az új gazdinak türelemre van szüksége. Ez a legtöbb, amit az új gazda adhat kutyájának. Mert a kutyák jól alkalmazkodnak, igyekeznek is.

A türelem biztosítása azt is jelenti, hogy az új gazdi igyekszik megismerni örökbefogadott kedvence személyiségét. Pozitív megerősítéssel és semmiképp sem ordítozással tanítja, neveli. Több időt szentel arra, hogy kutyájával foglalkozzon. Kiváló közös program lehet a kutyaiskola, amely során nemcsak a kutya tanulhat, de a gazdi is.