Előszeretettel válogatnak a kistestű és fiatal kutyusok közül. Nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy gyorsan szerető családra leljenek. Az idő ebek sorsa bizonytalan. Jó részük úgy került be a menhelyre, hogy csatangolva az utcán baleset érte. A sérült állatot befogták, meggyógyították, de gazdi híján még mindig az állatmenhely lakója. Szemmel láthatóan öreg kutyusok mellett sorra mennek el azok, akik ilyen úton akarnak magukhoz kutyát venni. Még ha meg is sajnálják az öreg jószágokat, nem annyira, hogy magukhoz vegyék az idősödő állatot. Az idő azonban lehet olyan rövid, amit együtt kellene tölteni, hiszen hónapokat, 1-2 évet jelenthet. Az az idő pedig nagyon sokat jelent egy meggyötört, olykor sokat, sok rosszat, nehézséget megélt állat életében. Nem mindegy, hogy utolsó idejét túlzsúfolt menhelyi kennelben kell leélni, vagy egy család nyugodt fedele alatt.

Az elaltatás természetesen egyetlen állatmenhelynek sem célja, arról nem beszélve, hogy nem azért fogják be az öreg, beteg állatokat, hogy aztán elpusztítsák, és persze a támogatók is elfordulnának a menhelytől. Mivel azonban nem kapkodják el az új gazdik az idős ebeket, így aztán a menhelyek megtelnek. Az emberek szemléletén kellene változtatni, hogy az idős ebekben is találjanak szépséget, értelmet, kedvességet, és ne csak az állat korával foglalkozzanak.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!