A nagyvárosi életmóddal együtt jár az is, hogy a kutyáinkat naponta többször sétára visszük, amelynek élettani és egészségügyi funkciói is vannak. A kutyák maguk mögött hagyják a végterméket, és habár lelkesen rákaparnak némi füvet, homokot, földet, ez mégsem az a megoldás, amelyet az ember tud maga után végezni egy gombnyomással vagy egy zsinór meghúzásával.

Egyre többen szedik össze a kutyus ürülékét zacskóba. A gondos gazdi felkészülten megy el sétálni, mindig van nála néhány zacskó, és még így is akad elegendő földön heverő kutyapiszok, amely talán jelentéktelennek tűnne, ha annak nem lenne egészségügyi következménye. Valóban létezik ennél sokkal nagyobb probléma a világon, de miért hagyjuk, hogy valami elharapózzon, ha egy mozdulattal minden baj megoldható.

Az tapasztalható hazánkban, hogy még mindig jelentősen elmaradunk a fejlett európai országok kutyatartási kultúrájától.

A nem összeszedett ürüléknek szaga is van, de még ez a legkisebb probléma. Kellemetlen, ha belelépünk. Káromkodva esünk neki, hogy megszabaduljunk a kellemetlenségtől, de még ez is megoldható probléma, azonban az sokkal jelentősebb baj, hogy a kutyaürülék olyan kórokozókat tartalmazhat, amelyet az ember is elkaphat. Vírus, baktérium, gomba, parazita lehet a kutyagumiban, amely veszélyezteti a kutyatartón túl bárkit.

A magyar kutyás kultúra még ott tart, hogy sok esetben megnézik, sőt kinevetik azt, aki tudatosan összeszedi kutyusa végtermékét. Pedig ennek már természetesnek kellene lennie.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!