Ahogy korosodnak a velünk élő állatok, úgy foglalkoztat az, hogy egyszer ezek a lények távoznak majd az élők sorából. Az egyre gyakoribb betegségek, orvosi kezelések jelzik, hogy bizony kutyánk, macskánk felett is eljárt az idő. Ha pedig gyermek is van a családban, akkor még nehezebb lehet egy kedvenctől megválni.
Amerikai kutatók arra keresték a választ, hogy a gyerekeket miért rázza meg sokkal jobban, ha a velük élő állat elpusztul? Szerintük a gyerekek az állatokban nemcsak egy szőrös, tollas, pikkelyes élőlényt látnak, aki egy fedél alatt él velük, hanem barátjukként, legjobb barátjukként tartják számon. Sőt olykor még testvérként kezelik őket, akikkel napi szoros kapcsolatot tartanak.
Nyilvánvaló, és a gyerekek is tudják, hogy egy hörcsög, vagy tengerimalac élete sokkal rövidebbre van mérve, mint egy cicáé vagy kutyusé. Ha az állat betegség, vagy a kora miatt pusztul el, sokkal inkább elfogadják a gyászt. Azonban, ha az állat váratlanul pusztult el, akkor nehezebben viselték el a helyzetet.
A gyerekek egy részére az is jellemző, hogy ha imádott állata elpusztul, akkor magányra vágyik. Sok esetben éppen ezért tartanak az állat eltemetéséhez szertartást. Méltón el tud búcsúzni az egész család, a gyász folyamatához ez is szükséges lépés.
További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!
