Egyiptomban fontos szerepet szántak a macskáknak. Ré, a napisten, hitük szerint fekete macskaként harcolt Agep ellen, aki a sötétség gonosz kígyója volt. A macska Bastet istennő állataként tiszteltek, szerettek. Bastet macska fejű asszonyként ábrázolták, aki a Hold égi útjáért volt felelős. A Bastet istennő tiszteletére emelt templomokban több ezer macska tanyázott, az emberek nagy része macska amulettet hordott nyakában.

Már a korai időkben felfigyeltek az emberek arra, hogy a macskák milyen ügyesen mozognak a sötétben, hangtalan osonásuk, eleganciájuk, függetlenségük és tisztaságuk is. Kedvelik ugyan az ember közelségét, mégis megteremtik maguknak önálló életüket.

Egyre több egyiptomi háztartásban jelent meg a macska, amelyről úgy gondoskodtak az emberek, mint egy királyról. Elhullott állatukat meg is gyászolták, a tetemet bebalzsamozták és a macskamúmiát koporsóba helyezték, majd eltemették. Vagyis haláluk után is kitüntetett figyelmet érdemeltek ezek az állatok.

Ezeknek a szép állatoknak jósló tehetségét is felismerték. Ugyanis a cicák a földrengés ember által való érzékelése előtt megérzi és jelzi azt. Ilyenkor a cicák izgatottá válnák, pánikszerűen keresik a kiutat, a kijáratot. Megnő bennük a menekülési ösztön, pedig mi emberek még semmit nem érzékelünk a földrengésből.

De nem csak a földrengésre szakosodtak a cicák. Az éghajlat változására éppen ennyire érzékenyek. Az eső, viharokat, felhőszakadást megérzik. A légnyomás változására is érzékenyek a cicák, amelyre nyugtalansággal reagálnak.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: ancientart.tumblr.com)