A szabadjára engedett cica, amelyik lakásban tartott, de szabad kijárása van a környéken, akkor is vadászhat, ha jól van tartva, ha egyáltalán nem éhes. Nem is a táplálékszerzésről szól ekkor a vadászat, hanem maga az áldozat becserkészése, a vadászösztön kielégítése a fontos. Ha pedig valamit sikerül elkapnia a kis vadásznak, akkor bizalma és szeretet jeléül megörvendezteti a gazdit azzal, hogy lábai elé teríti a prédát. Így aztán kígyó, egér, madár is feküdhet előttünk.

A vadászat a macska ösztönéből fakad. A háziasítás ellenére megmaradt ez a szokásuk, a jól tápláltság ellenére is. Még azt is megfigyelhetjük, mintha örömét lelné kedvencünk abban, amit művel a szerencsétlen, életéért küzdő másik állattal. Mellső lábaival elkapja, földre rántja, ráveti magát, megharapja, eldobja. Ezzel teszi mozgásképtelenné és veszélytelenné áldozatát, majd mikor már elkábult, akkor halálos sebet ejt prédáján. Ez a szokás azonban egyáltalán nem jellemző azokra a macskafélékre, amelyek vadon élnek. Azoknak a táplálék a fontos. Ahhoz hogy húshoz jussanak, meg kell ölni zsákmányállatukat, minél gyorsabban, hatékonyabban. A lehető legkevesebb energiát kell beleölniük. A házimacskák a vadászatra vannak kiéhezve, számukra a húsnak nincs nagy értéke, hiszen a hazasétálnak, és kieszik a finom falatokat táljukból. A háziasított cica kissé bizonytalan vadászata kimenetelében. Azért tűnik úgy, hogy játszik áldozatával és kínozza a dobálással, taposással, mert nem egyértelmű számára, hogy éle- még, vagy meg kell ejtenie a halálos harapást.

További érdekességekért kérjük, keressék fel Facebook oldalunkat!