Szinte valamennyi díszmadarunk rajban élő madár, és csak akkor érzi magát jól, ha az övéi között lehet. Ha igazán jót akarunk kis kedvenceinknek, akkor legalább párban kell tartanunk őket, de még jobb, ha több pár is van belőlük. Az adott faj igényei határozzák meg, hogy egyetlen partner elegendő-e neki, vagy inkább rajban tartsuk.
Mellesleg, az a felfogás, hogy a rajban tartott madarakat nem lehet megszelídíteni, csupán mítosz! Hogy mennyire tudunk madaraink bizalmába férkőzni, az részben attól függ, hogy milyen fajról van szó, részben pedig attól, hogy mennyi időt tudunk szentelni a társaságuknak. A hullámos és a nimfapapagáj például rendkívül kíváncsi és játékos madár. Nagyon érdekesnek találják az embert, és többnyire viszonylag gyorsan kialakul bennük a kötődés gazdájuk iránt. Ezzel szemben a törpepapagáj és a kanári egész életén át meglehetősen visszahúzódó marad.
Azok a hullámos és nimfapapagáj-tulajdonosok, akik sok időt szentelnek kedvenceiknek, bizony hamar azon kapják magukat, hogy kis barátaik már az ő „tollukat” is igazgatják. Amikor egy hullámos vagy nimfapapagáj a gazdi vállára száll, egy kicsit megcsipkedi vagy elkotorászik a hajában, az a legbiztosabb jele annak, hogy barátjává fogadta őt.
Fotó: freedigitalphotos.net forrás:otthonikedvenc.hu/fressnapf.hu
