A beót (Gracula religiosa) nevezik még mejnonak is, amely a seregélyfélék családjába tartozik.

Eredetileg tengerszintfeletti 300 és 1500 méter magasságú erdős területeken élnek Borneo, Bali, Thaiföld és India területén, de az erdőirtásoknak köszönhetően természetes élőhelyük jelentősen lecsökkent. Kénytelenek még magasabb, az ember által nem háborgatott területekre átköltözni.

A beó testhossza 27-30 cm, a faruk ebből kb. 8 cm. Testtömege 200-220 gramm. A feje mindkét oldalán sárga színű bőrfüggelék található. A csőre sárga, a tollazata pedig fekete.

Kisebb rovarokat vagy gyíkokat is fogyaszt, de fő tápláléka az erdei gyümölcsök, bogyók.

A világ egyik legügyesebb hangutánzó madara. Hangja, színskálája sokszínű, emiatt kedvelt díszmadár. Átlagos élettartama 8 év.

A beó monogám. A tojó és a hím is részt vesz a tojások kiköltésében és a fiókák felnevelésében. A tojó 2-3 tojásán 14 napig ül, majd kikelnek a fiókák, akik 21-23 naposan hagyják el a fészket. A hazánkban kedvtelésből tartott beók áprilistól júliusig költenek.

Erősen védik a területüket, de párzási időben nagyobb csoportokba összegyűlhetnek.

Szürkületkor kezd igazán aktívvá válni. Hangját ilyenkor hallatja leginkább, amely a füttytől kezdve a rikoltozáson át nagyon sokféle lehet. Jól utánozza más madarak hangját, de az emberét is.

Mivel viszonylag nagytestű madár, így a legideálisabb hely számára a röpde, amelybe kisebb és nagyobb ülőrudak behelyezése szükséges.

Fő eledele az erdei gyümölcsök és bogyók, amiket madáreleséggel célszerű kiegészíteni, valamint fontos a friss víz számára. A fürdést sem veti meg ez a hangutánzó tollas, úgyhogy nem árt, ha fürdető tálkát helyezünk a röpdéjébe.

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: flickr.com)