Ahhoz, hogy a kerecsensólymok megmaradjanak hazánkban, szaporodjanak, annak feltétele a fészkelőhelyek biztosítása, megfelelő mennyiségű táplálék, az élőhelyük megóvása. Nem véletlenül létezik ez a program, hiszen a múlt század óta ezeknek a ragadozó madaraknak vészesen csökkent a számuk.

Az egyedszám csökkenésében jelentős szerepe van a mezőgazdaságban használt vegyszerek terjedésével együtt járó területvesztés. Ha pedig az élőhely beszűköl, azzal együtt a táplálékmennyiség is korlátozódik. Ezen kívül még ritkítja a kerecsensólyom állományt a távvezetékek általi áramütés, a szándékos mérgezés is. Bár ez a fajta ragadozó madár a legkisebb mértékben érintett mérgezés terén, ugyanis nem táplálkozik döggel, így a csaliként kitett mérgezett állatot nem fogyasztja el. A kerecsensólyom legfőbb tápláléka az ürge, mezei pocok, de elkapja a galambot és a seregélyt is.

A kerecsensólyom hazai állománya az 1970-es évekre 30 párra csökkent. Akkor leginkább a pusztai öreg fákon költötték ki fiókáikat. Az élettér csökkenésével egyre inkább a hegyek oltalmába húzódtak, ott fészkeltek. Ma már ismét költenek a pusztákon.

Sok szakember és amatőr madárkedvelő figyeli meg ezeket a madarakat, a szakértő munkatársak a költés után meggyűrűzik őket. Az újonnan kialakított és betelepült fészkekbe kamerákon keresztül bepillantást nyerhetnek a sólymok életébe, táplálkozási szokásaikba. Nyomkövetővel való ellátásukkal pedig meghatározható merre vadásznak.

A megfigyelések azt mutatják, hogy hazánkban 171 elfoglalt fészek van, amelyeknek nagyja a nagyfeszültségű oszlopokon elhelyezett alumínium költőládák, a többi pár pedig fán fészkel.

A programon belül nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a sérült madarakat meggyógyítva a természetes közegükbe vissza tudják helyezni.

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: mme.hu)