A bakcsó szinte minden földrészen megtalálható. Európának a déli, melegebb részein költ, így hazánkban is megtalálható. Ez a költöző madár minden év áprilisában tér vissza hozzánk afrikai telelőhelyéről. Itthon az Alföldön, annak is mocsaras részén találta meg leginkább a neki megfelelő költőhelyeket és a Tisza árterét is kedveli.

A gödényalakúak rendjébe és a gémfélék családjába tartozó bakcsó másik, ismert neve a vakvarjú. Ezt az elnevezést azért kapta, mert pihenőhelyéről alkonyatkor jön elő.

A Magyarországon szállásozó bakcsók legtöbbje a lombkoronában készíti el fészkét, de egy kisebb hányad a nádas rejtekét használja költésének helyéül.

A kifejlett madarak nemei hasonlítanak egymásra. Tollazatuk fekete-fehér, azonban csőrük, fejük teteje és hátuk fekete, szárnyuk tolla szürkés, míg arcuk, nyakuk fehér. A szemük vörös, lábuk pedig halványzöld. Bóbitát viselnek fejük tetején, mely hosszú, fehér tollakból áll.

Nagyságuk 58-65 cm, de jellegzetes gubbasztó testtartásuk miatt kisebbnek tűnnek, mint amekkorák valójában.

Valószínűleg ismerős a vakvarjú kifejezés a gyermekmondókából:

Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!

További érdekességekért kérjük keressék fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: otthonikedvenc.hu; Fotó: flickr.com)