Télen beszűkülnek a lehetőségek minden élőlény számára. A bőség után az ínséges idők következnek. A természet adta táplálék télen jóval kevesebb lesz, és annak felkutatása is időt, energiát követel. Akinek kertje van, télen előszeretettel gondoskodik a vadon élő madárseregletről. Minden évben felhívjuk arra a figyelmet, hogy ha belekezdünk ősszel a madarak etetésébe, akkor azzal feladatot vállalunk magunkra, mert egészen addig így kell tennünk, amíg már a természetben is megtalálják a táplálékot a madarak. Ez napi kötelességet jelent, ezért csak akkor érdemes odaszokatni a madarakat, ha ezt garantálni tudjuk.

Ilyenkor már annyi a rovar és más élelemforrás, hogy az énekesmadarak is feltalálják magukat. Esetleg a biztos vízforrást keresik fel, ha naponta rakunk ki számukra friss vizet. A vízi madarak etetése azonban alapjában véve nem ajánlott, mert azon túl, hogy bőségesen biztosítja a víz az élelmet, még beteggé is teheti a madarakat.

A legrosszabb, amit csak tehetünk a vízimadarakkal, hogy kenyérrel etetjük őket, márpedig sokan vannak meggyőződve arról, hogy jót tesznek így. A kenyér nemcsak nem megfelelő tápértékű eledel, hanem egyoldalú táplálkozást is jelent, rontja a vízminőséget, segíti a víz mocsarasodását.

Ha a vízimadarak hozzászoknak ahhoz, hogy állandóan etetik őket, akkor viselkedésükben is változások állhatnak be. A vonuló madarak például nem indulnak el hosszú útjukra, a következő évre pedig egyre többen lesznek, akik az embertől várják az élelmet. Az elhízott, beteg madarak száma csak nő.

A szakemberek ezért is igyekeznek felhívni arra a figyelmet, hogy a látszólag segítség az ember részéről nagyobb kárt okoz a környezetben és az állatvilágban is, mint jót.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!