Így került menhelyre az a kutyus is, akit érzelmileg annyira felzaklatott helyzete, hogy a menhelyen kívül, ideiglenes befogadónál került elhelyezésre azért, hogy nyugodtabban élhessen. Helyre kellett ugyanis állítani a lelki békéjét, és ezt a mindig nyüzsgő menhelyen nem lehet biztosítani. Az ideiglenes befogadó személy nyugodt környezetet és napi gondozást biztosítva segítheti a kutya újra gazdához kerülését.

Zeldát annyira megviselték a vele történtek, hogy gyógyszereket kellett szednie az állapotára. Ideiglenes befogadója türelmes volt, hiszen nem először találkozott rossz körülményeket megélt állatokkal, de még ezekhez a kutyusokhoz képest is extrém volt az akkor hozzákerült Zelda. Telt-múlt az idő, a türelem és a szeretet megtette a hatását, a mindentől félős kutyus kezdett önmaga lenni és boldog egészen addig, amíg az ideiglenes lakhelyéről átvette az, aki igazi gazdájává kívánt lenni.

Minden kezdet nehéz, de Zelda annyira nehezen élte meg az újabb változást, hogy az új gazdáját és a helyzetet sem fogadta el, elszökött. Hiába keresték a szökött kutyát, nem találták. Már három hónap is eltelt azután, hogy Zelda megszökött, amikor rátaláltak félúton az új gazdi és az ideiglenes befogadója között. A kutyust visszavitték onnan, ahová visszavágyott. Oda, ahol megtanult újra bízni az emberben, de csak abban az egyben, az ideiglenes befogadójában. Attól a naptól kezdve módosult a státusz, ideiglenesből befogadóból igazi gazdija lett Zeldának.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!