Divat a szelfi. Rendben, de ha már életet követel, az nagyon nincs. Most egy hattyú esett áldozatául a közös fotózásnak.
A tánc és a zene kikapcsol, ellazít, vagy épp felpörget, de mindenképp jó hattásal van ránk...és a papagájokra is. Figyeljétek csak!
A hagyományok általában régi múltból felidézett szokások. Hagyomány ide vagy oda, az új korban lehet, nem nézik jó szemmel.
A papagájok kiválóan meg tudják tanulni az emberi beszédet. Nyelvük nem olyan széles spektrumú, mint az emberé, de tekintve, hogy kicsi madárról van szó, nagyon nagy dolog.
Na jó, nem jár be a kocsmába, hanem a gazdája viszi be, de akkor is az amerikai város kocsmájának állandó vendége a kacsa.
Egy hím pulyka láttán az jut eszünkbe, hogy nem egy szép állat, és ha még mérges is, védi a területét és „lub-lub” hangadással lila és vörösben pompázó feje.
Ki milyen stílust szeret. Ennek a kis hullámospapagájnak a rap zene ragadta meg a tetszését és el is tanulta. Nem akárhogy, ahogyan azt te is hallhatod. Minden részletre odafigyelve adja elő akár kamera előtt is.
Annyi mindent nem tudunk még a közelünkben élő állatokról, de a technika segítéségével mindig egyre több adathoz jutunk. A ragadozó és a költöző madarak némelyikét is ellátják nyomkövető rendszerrel azért,
A madarak olyan helyet igyekeznek maguknak választani fészkelő helyükül, amely biztosítja számukra és a majd kikelő fiókáik számára a nyugalmat, az emberektől és ragadozóktól való elzártságot. Ebben sokszor maguk az
Ha a gyerekeket megkérdezik arról, hogy melyik a kedvenc madaruk, sokak vágják rá azonnal, hogy a gólya. Népmesék, népdalok, mondókák szereplője is ez a sokat vándorló piros csőrű nagy madár.
A technikai megoldások ma már belelátást engednek meg az állatok életébe. Már nem csak az önszántukból kamera elé vonuló valóságshowk celebeit vizslathatjuk, hanem a vad madarak fiókáinak kikelését.
Drónokkal igyekeznek minél több olyan információhoz jutni az emberek, amelyet eddig egyáltalán nem volt módjukban beszerezni. A technika fejlődése ezt lehetővé tette sokak nem tetszésére.