Bár az urbanizálódott madarak találékonyak, nagyon jól alkalmazkodtak környezetükhöz, de néha nekik is szükség van segítsége. Nem csak a hideg időszakban kell odafigyelnünk rájuk, hanem a nagy melegben is.

Ez önmagában nem lenne olyan jelentős hír, hogy az állatkert ezen lakói kiköltötték fiókáikat, azonban nem az utódnevelésre tette fel mesterséges életét a bagolypár, ugyanis nem nevelik a két kicsi baglyot.

Igen népszerű otthoni kedvencek a madarak. Van aki papagájt tart, van aki mást. Mi most a a zebrapinttyel fogunk kicsit közelebbről megismerkedni. Mai főszereplőnk, a Taeniopygia guttata a madarak osztályának, a verébalakúak rendjébe és ezen belül is a díszpintyfélék családjába tartozik.

Ahhoz, hogy díszmadaraink hosszú, boldog életet élhessenek, megfelelő táplálékra, mindennapi szabad reptetésre, és legfőképpen fajtársaik társaságára van szükségük. Sajnos, volt idő, amikor a hullámos, a nimfa- és a többi papagájt jellemzően egymagában tartották a kalitkában. Akkoriban erre az volt a közkeletű magyarázat, hogy csak így tudják őket eléggé megszelídíteni és „beszélni” tanítani. Igaz, ezek a szomorú magányra kárhoztatott madarak valóban szorosabban kötődtek gazdájukhoz, egészen biztos, hogy esetükben mégsem ez a megfelelő tartási mód.

Sokan vannak, akik régóta szerettek volna papagájt, de miután meglett, hamar elátkozták még a percet is amikor papagájtartásra adták a fejüket. A kis kedvenc ugyanis akár 20 percenként pottyant egyet oda, ahol éppen van. Ez „természetesen” lehet a szőnyeg, vagy a kanapé karfája, de akár a legújabb márkás pólónk is. Pedig a papagájokat is lehet szobatisztaságra nevelni. A papagájok természetes közegükben fákon élnek, rengeteget repülnek ide-oda, és alkalmuk sincs arra, hogy egy megszokott helyre ürítsenek. A papagáj csak repül, kidobja, és nincs is vele több gondja. Nem lép bele, és valószínű nem is találkozik vele többet. Ez a viselkedés valószínű így öröklődött.