Addig járt a kutya a nyakukra, hogy befogadták.
Azaz érteni fogjuk, mert egyelőre még csak Japánban létező találmány.
Váljon rutinná a mozgás, és tedd ezt kutyád életének részévé is.
Úgy tűnik, hogy ismét bízhatunk a kutyák jó szimatában.
Minden gazdi meg van győződve arról, hogy kedvence érti a szavát. És tényleg így van.
900 km. Ennyi a megtett út. Igaz, hogy nem saját lábán tette meg, de ennyire távolodott el gazdájától a kis csavargó.
Azt nem tudni, hogy mit várhattak volna ezek az állatok. Nem ismert, hogy miért zsákban és hová vitte volna az öt kutyát és a kecskét a férfi.
Az idős személyek már kevésbé kedvelik a túlságosan mozgékony és játékos kutyákat, ezért érdemes megfontolni, hogy milyen kutyussal lepjük meg őket.
Sokan rajongunk a kutyákért, meg is osztjuk velük életünket, otthonunkat, mégsem kap el a vágy, hogy kutyaként éljünk.
Nincs még kutyád? Legyen! Kutyás vagy? Ugye milyen jó?!
A két lakótárs együtt szökött meg, de csak egyikük ért haza segítség nélkül.
Téged hogyan vár a kedvenced, ha hazaérsz? És ha meglátja a kezedben a pórázt? Ha örömében futkosni kezd, akkor a FRAP-ot éli meg.